A 16.szülinapom

Arra gondoltam, hogy ez a bejegyzés picit rendhagyó lesz és mondjuk úgy, hogy személyes is. 

Kicsit az az érzés van bennem, így betöltve a 16. szülinapomat, hogy lezárult valami. Pontosan nem tudom megfogalmazni azt amire igazán gondolok. Nyilvánvalóan nem változtam meg egyik napról a másikra , de ha végig gondolom, a 15. évemben rengeteg minden megváltozott. Ezért is jutott eszembe, hogy összeszedek nektek néhány meghatározó pontot...

Egy korszak lezárult, viszlát általános

Amikor a változásokra gondolok, ez az egyik legmeghatározóbb ami eszembe jut. Milyen is volt az általános... Nem is volt olyan régen, sőt. Viszont mégis távoliak már az emlékek. Legszívesebben bármelyik pillanatban vissza mennék, a régi osztályomba, a régi problémáimhoz és az úgy szeretett drámázáshoz. Nem unatkoztam, a nyolcadik nehéz volt ,persze de sokkal otthonosabban éreztem magamat, jól éreztem magamat. Olyan sok időbe telt, mire úgy éreztem, köztük feloldódok és merek önmagam lenni. Erre tessék, új osztály, új emberek és én már megint tiszta feszültség vagyok. Úgy érzem magam mint egy kívülálló. Pedig nem vagyok az...közel vagyok hozzájuk, de mégis nagyon távolnak érzem. Ugyanakkor elfogadóbbak mint a régi osztályom, de ez betudható annak ,hogy pusztán csak kezdünk felnőni. Ki gondolta volna, nem? Ennek is eljött az ideje, erre meg csak akkor jöttem rá amikor azoknak az osztálytársaimnak lett hirtelen komoly kapcsolata aki eddig az ellenkező nemmel való találkozáskor akár még a saját nevét sem tudta normálisan kiejteni. Szóval ez mind szép és jó, mindenki nagyobb lett, mindenki elvan és boldog. Mondhatjuk még a kapcsolatok is ápolva maradtak. Na de, hogy mi is van én velem? Ez egy kitűnő kérdés. Ezt fogom nektek kifejtegetni ebbe az egész bejegyzésbe , na de bár... Én elég rosszul éltem még az általános végét, csalódott voltam amikor a ballagásunkat elmosta az eső, amikor nem tetszett a hajam , amikor megláttam a kész fotókat és amikor leesett, hogy vége. Ez pedig körülbelül mostanában történt.